Díszpolgáraink
Kaposújlak Díszpolgárai
Dr. Kanyar József
1996. május 2-án Kaposújlak lakossága díszpolgárra választotta Dr. Kanyar Józsefet.Dr.
Kanyar József - Életrajz
(1916-2005)
„Büszke vagyok arra, hogy 80. születésnapomon, szülőfalum lakossága díszpolgárrá avatott”
Dr. Kanyar József, a történettudományok doktora, a Somogy-megyei levéltár igazgatója, kiváló történész, elsősorban a dél-dunántúli régió kutatója, a hazai közoktatás történetének egyik kiváló ismerője, számtalan közéleti társaság megbecsült tagja.
1916. április 29-én született Kaposújlakon. Apai ágának Kaposújlak és Mezőcsokonya volt az eredője, az anyainak pedig Nagybajom és Kaposmérő. Gyerekkora ikerpár községei: Kaposújlak és Kaposmérő voltak.
Édesapja a 24-es határvadászezred fővadásza volt. Hősi halottként helyezték végső nyugalomra 1916-ban. Bátyja még korábban elhunyt, így hadiárva örökösként édesanyja egyedül nevelte. Együtt nevelkedett a szorgalmas és dolgos újlaki és mérői parasztok gyermekeivel, a falu népének puritán és morális tisztességét hamar elsajátította. Édesanyja egyedüli szülő révén korán elhatározta, hogy kiemeli őt a paraszti sorból és tovább taníttatja.
Elemi iskolai tanulmányai után a kaposvári Sommsich Pál gimnázium tanulója lett. A nagykőrösi tanítóképzőben kitüntetéssel szerzett néptanítói oklevelet, melyre egész életében büszke volt. A második világháború idején besorozták, Budán szerelt le a katonai szolgálatból és az akkor nagyon erős Parasztpárt azonnal munkába szólította.
A főváros elhagyása után a Pécsi Szabad szó szerkesztésében és kiadásában vett részt. Pályája Kaposváron teljesedett ki. A megyeszékhely központjában, valamint a nagyberki önálló osztálylevéltárban lévő levéltárban klinikai szintre emelte az irategyüttesek elhelyezését és a technikai felszerelését. 1947-től töltötte be a megye főlevéltárosi tisztségét.
Rengeteg helytörténeti publikáció összeállításában, és kiadásában segédkezett. Egyik legjelentősebb kiadványa a Harminc nemzedék vallomása Somogyról című kétkötetes történelmi olvasókönyv, melyből egy dedikált példányt a Kaposújlaki Községi Könyvtár polcain is felfedezhetünk. A levéltárak tudományos intézménnyé növelésében jelentős szerepet vállalt. A honismereti munkát a történelmünk környezetvédelmének tekintette, ezért tudományos és közéleti feladatai sohasem ütközhettek csak kiegészítették egymást.
A honismeretei mozgalom kibontakozásának idején összekapcsolódott levéltárosi és történészi tevékenysége a mozgalommal. 1991-ben a Honismereti Szövetség elnökévé, később örökös tiszteletbeli elnökévé választották.
A szövetség nyolcvanadik születés napja alkalmából 1996. május 2-án országos tudományos tanácskozást tartott Kaposváron, a szülőföld tudományos kutatásairól. Ugyanaznap Kaposújlak lakossága díszpolgárra választotta. 1999. decemberében tudományos és közéleti munkájáért a köztársasági elnök Életmű-díjjal tüntette ki.
Kanyar József helytörténésznek vallotta magát a szó legnemesebb értelmében. Szigorú és szókimondó ember volt, a világos beszéd híve. Vitatkozni vele csak érvekkel és nem érzelmekkel lehetett.
2005. január 21-én, 89 évesen hunyt el Budapesten. Örökül hagyta számunkra tudomány szeretetét, a tények tiszteletét, és azt a hatalmas ismeret anyagot, melynek füzetekbe és könyvekbe foglalásának egész életét szentelte.
Forrás:
*Somogyi Hírlap; 2005. január 22. (szombat); Elhunyt Kanyar József
*www.vjrktf.hu/carus/honisme/ho000244.htm; Az életmű-díjjas dr. Kanyar Józseffel
beszélget Halász Péter
Több évtizedes példaértékű munkájának elismeréseként Tódor Jánost, 2000 nyarán poszthumusz díszpolgári címmel tüntették ki Kaposújlakon.
Tódor János - Életrajz
(1901-1983)
1901-ben született Segesden.
Az elemi iskolát szülőfalujában, a polgári iskolát Szigetváron végezte, majd tanulmányait a Csurgói Tanítóképzőben folytatta.
1921-ben került Kaposújlakra. Húsz éves korában a Római Katolikus Iskola kántortanítója, illetve a Somssich grófi család házitanítója lett.
Kezdetben Szarkaváron lakott, majd 1935-ben, amikor új iskolát éstanítói lakást épített a község, oda költözött. (Jelenlegi Önkormányzati Hivatal)
Közben házasságot kötött. Két gyermekük született.
1961-ben került nyugállományba. Családjával ekkor költözött Kaposvárra.
Negyven évet élt és dolgozott Kaposújlakon.
Igen sokoldalú, fantáziadús, tettre kész ember volt. Generációkat tanított és nevelt. A község kulturális életét is igazgatta. Sok esetben az ott lakók gazdasági és jogi tanácsadója is volt.
Egyéni és családi élete mintaként szolgált.
Jelentős volt irodalmi tevékenysége is. Vakarcs Péter álnév alatt jelentek meg munkái.
1983-ban hunyt el. több generáció nőtt fel kezei alatt.
Több évtizedes példaértékű munkájának elismeréseként 2000 nyarán poszthumusz díszpolgári címmel tüntette ki Kaposújlak lakossága.
Kirics Jenő
Kirics Jenő
2006. december 16-án a Karácsonyi ünnepség alkalmával átadásra került "Kaposújlak Díszpolgára" cím, a kitüntetést Kirics Jenő vehette át.
Kirics Jenő - Életrajz
1939-ben születtem Kaposújlakon.
Az általános iskolába Újlakon ill. Mérőbe jártam. A Táncsics Gimnáziumban 1958-ban érettségiztem, majd szakmát tanultam.
1961-ben megházasodtam. Családom és munkahelyem is Kaposvárhoz kötött, de továbbra is Újlakot tekintem otthonomnak. Ide kötnek ifjúkori emlékeim és gyökereim.
Munka mellett -esti, ill. levező tagozaton mérnöki, majd mérnök-tanári képesítést szereztem. Pedagógusként a kaposvári Szakmunkásképző Intézetben dolgoztam.
Képzőművészettel szinte már középiskolás korom óta foglalkozom.Nyugdíjasként e tevékenység kiemelt hangsúlyt kap. Kezdetben autódidakta módon, majd az 1970-es évektől. Sós István festőművész irányításával szabadfoglalkozásokon, "oktatásban" vettem részt.
Festményeimet eddig, mintegy 40 önálló kiállításon mutattam be. A festészet mellett a szobrászkodás és fafaragás, mint alkotói tevékenység is közel áll hozzám.
Közterületen fellelhető munkáim:
- Kaposvár, Kossuth tér - Templom előtti lépcső kapaszkodó korláthoz Z. Sós István tervei alapján a fa öntőformák készítése.
- Segesd, Fő tér - Hősi emlékműhöz turul madár szobor
- Taszár, Fő tér - Repülős emlékműhöz turul madár szobor
- Kaposújlak, Európa park - Úniós emlékmű fa és fém kompozíció készítése
2006-ban szülőfalumtól "Kaposújlak Díszpolgára" kitüntetést kaptam.
Kirics Jenő
Dabóczi József
2008. október 19-én, ünnepélyes keretek között vehette át a "Kaposújlak Díszpolgára" kitüntető címet Dabóczi József.
Dabóczy József - Életrajz
1938. október 23-án születtem Marosvásárhelyen, Székelyország fővárosában. Apám díszítőfestő iparművész volt, anyai nagyapámmal templomok kifestésén és egyéb nagyigényű munkákon dolgoztak.
A II. világháború teljesen szétcincálta a családot, így a sorstól egy ékszerész mostohaapát kaptam, akinek a műhelyében bekiváncsiskodhattam az ötvösművészetbe. (Tátott szájjal bámultam.)
Apai nagyapám faragni tanított, nyomai megtekinthetők összevagdalt balkezemen.
Ötéves koromban saját "műhelyem" volt a használaton kívüli disznóólban, ahol néhány évig rajzolni, festeni, faragni és agyagozni lehetett.
A marosvásárhelyi kultúrpalotában laktak barátaim és az egész épületben szabad volt játszani. A magyar szecesszió művészetének legszebb darabjai már akkor megérintettek. Erdély sok vidékén jártam gyermekként, - boldog gyermekkorom volt.
1950-ben jöttem át édesapámhoz Magyarországra, aki Iregszemcsén vállalt rajztanári állást és újra megnősült. Nagyon sokat lehetett tőle tanulni rajztudásban, de főleg emberségben.
Anyám második házasságából két húgom, apáméból két öcsém született, ők nem ismerik egymást.
Tamásiban érettségiztem kitűnő eredménnyel, de -mint később megtudtam a tanácstitkár ellenjavallatára- nem vettek föl az egyetemre építésznek, 1956-ban.
Ez év nyarán tudtunk először Erdélybe utazni. Az emberi találkozások és az utazási élmények életem döntő fontosságú eseményei lettek.
1956 őszén Budapesten kezdtem el dolgozni, mint építőipari segédmunkás. Két háztömbnyire laktam a Korvin-köztől. Sokat láttam, hallottam és tanultam.
Mint segédmunkást 1957 nyarán felvettek az egyetemre építésznek.
1963-ban meg is védtem diplomatervemet.
1961-ben ösztöndíjszerződést kötöttem a hadsereggel és 1962-től, mint mérnök tiszt dolgoztam a kaposvári elhelyezési szolgálatnál, egészen 1968-ig, amikor mérnök századosi rendfokozatomról lemondtam.
1962-ben összeházasodtam legkedvesebb egyetemi kolléganőmmel, amely házasság sok sors adta nehézség leküzdése árán is mind a mai napig biztos háttere az életünknek.
Gyermekeim - Ágnes és Csaba - szintén kaposújlaki lakosok. Három unokám van, majdnem felnőttek.
1968-tól a kaposvári Somogyterv-nél és a megyei tanácsnál felváltva dolgoztam, mint főelőadó és irányító tervező. Ez az állapot 1991-ig tartott, amikor önállósítottam magam és mint magántervező tevékenykedtem.
1998-ban mentem nyugdíjba, de közben 1995-től 2000-ig, Marcali város főépítészeként láttam el a hivatali teendőket és terveztem.
Ha van megbízásom, kisebb épületek tervezését most is vállalom, vagy feleségemmel együtt dolgozom, az Ő szakterületének munkáiba besegítek.
Építészként megterveztem 23 község rendezési tervét, megvalósult közel 35 középületem, köztük többlakásos társasházak, óvodák, irodaházak, művelődési házak, öregotthonok, panziók, üzletek, ipari csarnokok, panelházak, orvosi rendelők, ravatalozók - nem számítva a családi házakat és a meg nem valósult terveket.
A legnagyobb megtiszteltetés számomra a kaposújlaki templom tervezése, építésének művezetése és belső díszítésének kialakítása volt. Építésznek ilyen feladat ritkán jut.
Tartozom még a községnek a keresztút elkészítésével, amit nagy szorgalommal tervezek.
Otthon érzem magam, ezért köszönettel tartozom a község lakóinak, hogy befogadtak, a község vezetőinek, hogy megbíztak bennem és a plébános úrnak, hogy elfogadta a templommal kapcsolatos elképzeléseimet.
Hitem, tapasztalatom, munkavégzésem alapján megnyugodva és megbékélve vallom, hogy:
"Kezdetben vala az Ige"
Dabóczi József